Folytatjuk sorozatunkat, ami segíthet abban, hogy egy kávézóba való belépés utáni első pillanatokban már ránézésből tudjátok hogy igyatok-e ott kávét, vagy ne.
Az első részben a zaccos szűrőkosárról volt szó, amit nem könnyű de nem is lehetetlen a tudatos szemlélődő számára kiszúrni.
Viszont a mai bejegyzésben olyan témáról lesz szó, ami azonnal és könnyedén észrevehető.
Ez pedig nem más, mint a tejgőzölő csőre rászáradt tej. Mutatunk róla egy képet, amit a szegedi kis újhullámos kávézónkban, a Kék Elefántban készítettünk, és megjegyzem: kifejezetten rosszul esett megcsinálnunk ezt a szemet abszolút nem gyönyőrködtető látványt, de a cél szentesíti az eszközt.
De mi is ezzel a probléma, azon kívül, hogy ronda? 😊
- baktérium tenyészetnek bőven elmegy
- nem lehet belőle megfelelő mennyiségű gőzt kinyerni, mert a ráégett tej nemcsak a cső külső, hanem a belső falára is rátapad, elállva a kiáramló gőz útját, ezzel ugrik a minőségi tejhab esélye
- említettem már, hogy ronda?
Pedig csak egy nedves rongyra van szükség, amivel a tej gőzölése után azonnal letöröljük a csövet, ami után egyből kicsapatjuk a gőzt, hogy a belső falról is eltávolítsuk a tejet.
Természetesen egy normális kávézóban (akár speciality, akár nem) erre rendesen odafigyelnek, bár sajnos nem ilyen kávézók vannak többségben.
A helyzet folyamatosan javul, egyre több városban, egyre több helyen lehet már kifejezetten nagy odafigyeléssel készült kiváló kávékat kapni, de nem árt résen lenni.
Hamarosan folytatjuk…. 😉
